Rövidzárlat

Tudom, hogy a blog az utóbbi időben eltolódott "magyarkodó" irányba, de nem tehetek róla: a legtöbb hülyeség, csúsztatás avagy szándékos torzítás ebben a témában lát napvilágot; pedig az utóbbi időben már nem is írok ki mindent, amit lehetne.
A mai Metropolban azonban megint megjelent egy olvasói levél, amit, akárhogy is próbálom, nem bírok szó nélkül hagyni.

"...nekünk ajnározni, kényeztetni kellene a nemzetiségeinket, egyebek közt így is csillapítva a környező államokban dívó magyarellenességet."

TALÁN NEM ÉPP EZT TESSZÜK?

Nézzünk csak sorjában pár dolgot, amit, az önmagát magyarnak valló levélíró ennek ellenére sem tud:

1., A nemzetiségek megbecsülése, "kényeztetése" Magyarországon, Szent István óta (gyk.: vagyis ezer éve) szinte törvényerejű hagyomány. Az erre vonatkozó intelem Szent Istvánnak Imre herceghez írott intelmeiben olvasható, amit a magyar hagyomány az ország első - ha nem is jogi értelemben vett - alkotmányának tekint.

2., Mielőtt valaki azt állítaná, hogy NEM becsüljük meg a nemzetiségeinket, javaslom, nézze meg, hogyan bánunk velük a környező országokhoz képest. Hallott már nálunk olyasmiről, hogy rendszeresen vertük volna a szerbeket? Hogy az alkotmányunkra való hivatkozással akarjuk betiltani a szlovák anyanyelvi oktatást? Hogy diáklányokat vertek volna nálunk a nyílt utcán, mert nem magyarul beszélt? Hogy közvetlenül választások előtt átrendezzük a választókörzeteinket, hogy szlovák többségű jelölt ne juthasson tovább? Hogy "területrendezésre" hivatkozva román falvak százait tesszük földdel egyenlővé? De a negatív példák helyett vehetünk pozitívat is: melyik nemzetiség gyakorol Magyarországon kevesebb jogot, mint, teszem azt, Ausztriában a magyar?

3., Különös figyelmébe ajánlanám a levélírónak a Magyar Királyság viselkedését az elmúlt századokban Horvátországgal szemben. Ha tanulmányozta a kérdést, bökjön rá a térképen arra az országra, amelyik ehhez csak megközelítően széles körű autonómiát biztosított valaha csak egyetlen nemzetiségnek is. (Oké, belátom, ez akkor volt, nem most van, érvként nem az igazi.)

4. A környező országok magyarellenessége a magyarországi nemzetiségekkel való bánásmóddal SEMMIFÉLE KAPCSOLATBAN NINCS! A fentiek szerint nem is lehet, de ezen túl, soha, egyetlen magyarellenes megnyilvánulásban sem hangzott el, hogy azért utálnák a magyarokat, mert ígymegúgy bánnak a nemzetiségeikkel - az egyetlen érv, ami ilyenkor elhangzik, az csak annyi, hogy "mert magyar". (Intelligencia, óh!)


Egy másik, enyhén szólva is megdöbbentő mondat:
"A tiszta ˝vereckei˝ vérvonal már évszázadok óta nem létezik - szerencsénkre!"

A mondat első felével nincs mit vitatkozni. Tény. A magam családfájában is van mindenféle náció. De az, hogy ez "szerencse" - ez hányingerkeltő mocsokság. Szerencse, hogy egy nép tiszta, eredeti vérvonala eltűnt? Ezt a magyarokról le lehet írni? Mert, teszem azt, ha Franciaországban kijelenteném, hogy "milyen szerencse, hogy a gallok már kihaltak!" (holott nem is a gallok a franciák voltaképpeni ősei, hanem a frankok), netán Angliában, hogy "milyen szerencse, hogy a tiszta szász vérvonal már nem létezik!", alighanem azonnal rasszistának neveznének, mégpedig teljes joggal. Ez ugyanis színtiszta rasszizmus, a legszomorúbb azonban az, hogy egy ember a saját nemzetével szemben kirekesztő és rasszista. (A cikkíró magyarnak vallja magát, amit el kell fogadom.)


A teljesség kedvéért azt is le kell írnom, hogy ugyane cikkben olyan mondatok is vannak, amikkel mélységesen egyetértek. Íme:
"Szerintem egyrészt van az országon belül élők, a magyar állampolgárok együttese, mint politikai nemzet, másrészt pedig van a nyelvükben, szokásaikban, kultúrájukban itthon és külhonban élők tábora, mint etnikai nemzet." (Kiemelés tőlem.)
Bár a mondat második fele nyelvtanilag kissé bizarr, de érteni lehet, hogy az írója mit akart vele mondani, azzal pedig egyetértek, kiegészítve annyival, hogy az etnikai nemzethez tartozóknak veszem a magam részéről mindazokat, akik a felsoroltaknak tán nem tesznek maradéktalanul eleget, DE önmagukat szívvel-lélekkel ehhez az etnikumhoz tartozónak vallják. (Ha máshonnan nem, hát az irodalmunkból ismeretesek olyan esetek, mikor a hódoltság korában itt letelepedett törökök már magyarnak vallották magukat.)

Azonban a cikk így folytatódik:
"Az egyiket a másik rovására preferálni hiba, dőreség."
Ez viszont nem igaz. Tudomásul kell venni, hogy Európában az államok - nemzetállamok.  (Igen, kisebbségeket is tartalmazók, de alapvetően nemzetállamok.) Ahol ezt erőszakkal akarták felülbírálni, ott igen szomorú következményekkel kellett később szembesülni: Csehszlovákia felbomlása még hagyján, de a véres Jugoszláv polgárháború is emiatt tört ki. (Ahol pedig ez az állapot - Trianon óta - még fennmaradt... nos, ezt fentebb már voltaképpen leírtam.) Ugyanakkor, ha eltűnik a magyar, mint "etnikai nemzet", akkor el fog tűnni a magyar, mint "politikai nemzet", egyszerűen azért, mert okafogyottá válik. Nincs olyan etnikai nemzet, amely egy fiktív politikai nemzethez akarna tartozni, ha van saját politikai nemzete is; ennek feltételezése ugyanolyan utópiszikus álmodozás, mint a munkásöntudatra épített gazdaságpolitika. Ennek okán minden politikai nemzetnek - ha egyáltalán fenn AKAR maradni - kutya kötelessége kiemelt gondot fordítani a saját etnikai nemzete gondozására, fennmaradására (anélkül, hogy ezzel más etnikumokat hátrányos helyzetbe hozna).
Ezt minden MÁS európai országban így is teszik.

Végül, a cikk utolsó mondata:
"Mi büszkén magyaroknak valljuk magunkat, de ismerjük és tiszteljük más nációk kultúráját is. Ez a korszerű, célravezető út"
Teljesen igaz. Két apróság:
1.: Ami ebből ma még Magyarországon némileg hiányzik, az nem a más nációk kultúrájának tisztelete, hanem a büszkén vállalt magyarság.
2.: No meg a SAJÁT kultúránk ismerete és tisztelete. Csak ez a téma megérne egy újabb bejegyzést.... (Csak egy momentum: iskoláinkban a saját írásunkat nem tanítják, holott egyedülálló, a magyar beszédet minden időben tökéletesen visszaadta - szemben a latin betűs írással, ami elég sok zavart okozott ebben -, vitathatatlanul "hungarikum", tehát nemzeti kincsként kéne kezelni - és tanítani. Akárcsak - meglehetősen töredékesen fennmaradt - nemzeti mondáinkat, legendáinkat, etc...)

u.i.: Magyarsággal kapcsolatos poszt nem lesz több, mert már én is sokallom. Ez a téma manapság amúgy is kimeríthetetlen, gondolatébresztőnek meg legyen elég ennyi.

http://index.hu/kultur/klassz/2009/06/11/levagott_kezet_raktak_a_turul_szajaba/

Igazából nem az az elképesztő, hogy ezt megtette valaki, úgymond, a "művészet" nevében. Sötét agyú, hülye emberek mindig is voltak és lesznek. Igaz, kíváncsi lennék, vajon eszébe jutott-e volna, hogy Londonban, a brit nemzetet jelképező oroszlán szájába letépett emberfejet rakjon. Gondolom, nem, mert akkor azt is megtette volna.

Az igazi baj ezzel az, hogy ezt meg lehetett tenni, mindenfajta következmény nélkül. Indoklás:"nem esett kár a szoborban!" Csodás! Ha plexi horogkeresztet akasztok a nyakába, akkor sem teszek benne kárt, akkor azt is lehet? Ha leköpöm a Szent Jobbot, azzal se teszek benne kárt (még üveg is védi!), azt is lehet? Ha ugyanezt a fentebb emlegetett oroszlánnal, netán a Nelson-emlékművel tenné meg valaki, biztos nem úszná meg szárazon, de Magyarországon, ott igen! 

Olybá tűnik, mintha ennek a népnek nem lenne önbecsülése. Pedig van, ennyi legalábbis még van, ezt onnan tudom, hogy magyarok között élek. Remélem, hamarosan a törvényhozó testületekbe is kerülnek olyan magyarok, akik becsülik a saját nemzetüket; mert hogy most nincsenek, az nem csak a meglévő, de a hiányzó törvényeken is látszik.

Update:

Metropol, 2009. Június 16.:

"Disznólábakat tettek a Duna-parti holokauszt-emlékmű cipőibe" - ez a tett azonnal közösség elleni izgatásnak minősült, a rendőrség nyomoz az elkövető után. Teljesen egyetértek, az üzenet egyértelmű, világos, a fellépést helyeslem. Csakhogy szerintem éppen ilyen egyértelmű és világos üzenet az is, ha levágott emberkezet raknak a Turul-szobor szájába. Akkor az miért nem "közösség elleni izgatás?" Miért nem?!

Baloldali kormányunk rengeteg nemzetépítő és életünket megkönnyítő intézkedésének egyike a kisgyermekkel otthon tölthető idő jelentős lefaragása, valamint a bölcsődék és óvodák tömeges bezárása. Persze van még más is, de most vegyük górcső alá ezt a kettőt, így, egymás mellett.

Szóval, 2 évet lehet a kisdeddel otthon maradni. Utána, ha nem akarja végignézni, hogy lassanként éhenhal, a szülőnek dolgozni kell menni, a gyermeket pedig bölcsődébe vagy óvodába adni - azaz kellene, de immár se óvoda se bölcsőde nincs, sok helyen. Maradna lehetőségként a nagypapa/nagymama, ezt a lehetőséget azonban gyakran három körülmény valamelyike, nem ritkán mind a három együtt, veszi el az államsúlytotta szülőktöl. Csak címszavakban: Lakáshelyzet, nyugdíjkorhatár, egészségügy. Ugye, hogy nem kell részletesen megmagyaráznom...?

Szóval, vagy vállalunk gyereket és lélekben felkészülünk a nyomorgásra, vagy nem vállalunk gyereket. A szülői önfeláldozás ugyan határtalan is tud lenni, de azért nem kell hozzá sok ész, hogy belássuk: a fenti két intézkedés a népszaporulat drasztikus csökkenéséhez fog vezetni, ez pedig nagyságrendekkel nagyobb veszteséget okoz majd a gazdaságnak, mint amekkora nyereséget az óvodák, bölcsődék bezárása jelenthet.

De akkor mégis, mi lehet az oka annak, hogy ilyen - szó szerint - embertelen intézkedéseket hoznak, amik együttes hatásukban már népirtással érnek fel?!
Nos, vagyük sorra:

1.: Az intézkedés kiötlői nem ismerik azokat a körülményeket, amelyek között az átlagemberek élnek.
Ezt sajnos cáfolnunk kell. Nem üveggömbben nevelkedtek, nem a Marsról pottyantotta ide őket valami űrhajó, nem süketek és vakok, igenis ismerniük kell ezeket a körülményeket, ha máshonnan nem - mert tapasztalatból aztán biztosan nem ismerik! - felmérésekből, statisztikákból, vagy a napilapokból, akár.

2.: Szándékosan csökkentik a népességet.
Ezt sem lehet elfogadni. Igaz, nem ők lennének az elsők, akik egy nemzetet, vagy legalábbis emberek egy csoportját kiirtani igyekeznek, de egy adott országra nézve ezt mindig egy másik ország vezető rétege törekedett megtenni. Némiképp kivétel Hitler, de ő legalább a németeket nem üldözte (mármint, akiket annak tekintett), itt pedig magyarok által, magyarok részére hozott intézkedésekről van szó. Felhozhatnók még Sztálint, aki több oroszt öletett le, mint amennyi a II. világháborúban elpusztult, de ő is "csak" a "pártellenséget" pusztította, ezek a rendelkezések viszont egyaránt vonatkoznak jobb- és baloldaliakra.

3.: Más lehetőség nem maradván: ennyire hülyék.
Aktuálisan hatalmon lévő vezetőink nem lennének képesek felfogni, hogy intézkedéseik katasztrofális következményekkel járnak...? Nos, ez sajnos igen valószínű, és még csak nem is magyarországi sajátosság. A világ gazdasági vezetői arra a nyilvánvaló összefüggésre sem képesek rájönni, hogy az általuk bagatellizált környezetszennyezés épp azt a gazdasági rendszert fogja tönkretenni, amit foggal-körömmel fenntartani igyekeznek - vezetők terén mi sem jártunk jobban. Ha azonban olvasni még tudnak, úgy értem, aktívan, a szöveget meg is értve és nem csak az írott jeleket, jó automata módján, hangokká konvertálva, akkor ajánlom figyelmükbe Churchill mondását: "Egyetlen állam számára sincs jövedelmezőbb befektetés, mint csecsemőkbe tejet adagolni." - nem csak a sajátjukba!

Metropol, 2009. június 9., 3. oldal, "A magyar eredmények visszhangja":
"Hospodárské Noviny (Szlovákia): ... hatalmas sikert aratott az ultranacionalista Jobbik, amely a Magyar Gárda mögött áll..."

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy arra, tudtommal, semmiféle bizonyíték nincs, hogy a Jobbik valóban a MG "mögött áll", dupla zárójelben pedig azt, hogy a MG-ről a médiákban festett kép egyáltalán nem biztos, hogy nem torzított. A lényeg itt az "ultranacionalista" szón van.

Nos, először is:
Azt hiszem, annál szélsőségesebb ultranacionaliznus nincs, mint egy nemzet minden tagjáról, ab ovo és csak azért kijelenteni, hogy valamiben bűnösök, mert az adott nemzethez tartoznak. Azt hiszem, irtózatos nemzetközi botrány kerekedne abból, ha azt állítanám, hogy minden német fasiszta, mert német. Nyilvánvaló undorító volta mellett ez a kijelentés már csak anakronisztikus volta miatt is nevetségesen ostoba.
Mindezek ellenére Szlovákiában a mai napig nem jogtalan úgyszólván háborús bűnösnek mondani a magyarokat, csak azért, mert magyarok. Igen, a Benes-dekrétumokról beszélek, ami - kerek perec kimondva - nemzetiségi hovatartozás alapján ítél el egy embercsoportot. Ez pedig a fasizmus egyik igen jellemző vonása; még csak nem is az ultranacionalizmusé, mert annak hangoztatása, hogy "az én nemzetem (számomra) a legjobb, minden más nemzet kevésbé fontos" még nem feltétlenül egyenlő azza, hogy "...és ezért elkülönítendők, deportálandók vagy kiirtandók!" - ez utóbbi már fasizmus. Márpedig a Benes-dekrétumok alapján deportálták a magyarokat és a németeket.
A szlovák kormányok pedig nem hogy nem határolódtak el a Benes-dekrétumoktól (mint ahogy Magyarország több ízben is nyilvánvalóan elhatárolódott már a II. világháborús kormányok örökségétől, bocsánatot kért, kártérített, meaculpázott, et cetera), hanem eleve szóba sem áll azokkal, akik szóba hoznák ennek szükségességét. Magyarán: védelmébe veszi, sőt, egyetért és azonosul a Benes-dekrétumokkal. Vagyis a legkevesebb, amit erről mondhatunk, hogy fasiszta eszmével szimpatizál.
Tegyük hozzá: egész Európa politikai vezetése asszisztál hozzá. Mert az, hogy egy ilyen vezetésű állam bekerülhetett az EU-ba... nos, "vétkesek közt cinkos, aki néma!" (A magyarországi politikai vezetés pedig erkölcsileg sokszorosan sáros ebben, mert nemhogy hallgatott ez ügyben, de ráadásul a saját nemzete érdeke ellen hallgatott.)

Másodszor:
Minden európai országban tök normális, elfogadott dolog, hogy egy adott nemzetállam kiáll a saját nemzete mellett. Szlovákia a szlovákokért, Németország a németekért, Románia a románokért, Franciaország a franciákért, stb. Az sem kelt megütközést, ha a saját nemzetüket elsődlegesnek tekintik más nemzetekhez képest. Ha pedig álllampolgáruk külföldön bajba kerül, akár csak egyetlen egy is, azonnal ugranak, hogy megsegítsék. Ez mindenütt elfogadott és rendjén való Európában.
Csak akkor nem, ha ezt Magyarország próbálja megtenni. Akkor azonnal soviniszta, ultranacionalista, irredenta, szélsőjobboldali, sőt fasiszta erők előretöréséről kezd jajongani a nemzetközi sajtó.

Harmadszor:
Az előző bekezdésben említett jelenség ellen épp a saját kormányunknak kéne felemelnie a szavát, és rámutatni, hogy ez az eljárás a külföld részéről cseppet sem az egyenlőségről szól. E helyett azonban sunyít, lapul, meg se próbál tiltakozni, vagy ha igen, hát azok a próbálkozások nevetségesen gyengék - magyarán, hallgatásával cinkosává válik a magyarellenes hangoknak. Teszik mindezt nemzetközi elvárásokra, higgadtságra, nyugalomra, demokratikus elvekre és mérsékeltségre hivatkozva, holott szimplán töketlenségről és gyávaságról van szó. Az átlag állampolgár azonban nem hülye annyira, hogy ezt a világ végéig, jó birkaként tűrje. Ha azt látja - és nem csak ebben, hanem sok minden másban is! - hogy a "demokratikus elvek és a mérsékeltség" a töketlen tehetetlenséggel egyenértékű, aminek az eredménye részéről csak az, hogy egyre rosszabbul él, ami még tán csak hagyján, de a saját országában sem élhet felemelt fejjel - nos, akkor az állampolgár radikalizálódni fog. Ellege lesz még talán magából a demokráciából is, de a mérsékeltségből biztosan - és a Jobbikra szavaz, épp azért, mert vállaltan radikális párt.
Mindezt azért írtam le, mert a Jobbik előretörése miatt itthon is megkezdődött a jajongás. "Baljós jel" - mondják. Bizony, baljós jel: azt jelenti, hogy a leginkább jajongók felköphetnek az égre aztán alá is állhatnak; az emberek nem jó dolgukban fordultak el tőlük és választottak teljesen más alternatívát.

Ugyanezt a Metropol cikke (a címlapon) sokkal tömörebben is megfogalmazta:
"A magyar társadalom az elmúlt húsz évet igazságtalannak találja, a cigányság kérdése pedig létező, súlyos kérdés, amihez eddig még a szavakat sem sikerült megtalálni. " - (sztm. inkább a vezetés nem óhajtott vele szembe nézni, és a szőnyeg alá söpörte a kérdést, majd mikor már ez lehetetlenné vált, inkább elkezdett "kirekesztést" meg "cigánygyűlöletet" emlegetni, hogy megint csak ne kelljen érdemben felelősséget vállalnia azért, amit elbaltázott) - "Ha ezekre a kérdésekre a válaszok nem születnek meg, a Jobbik tovább menetel majd." (Tölgyessy Péter)
Nos, naná! Miért, mit vártak...?
 

Jut eszembe, húsz év... húsz éves az SZDSZ! Hol is hallottam ezt... aha, itt:

Index:
http://index.hu/kulfold/eu/2009/valasztas/ovb_alkotmanyserto_a_jobbik_szlogenje/

A cikk tartalma, röviden: Az OVB szerint a "Magyarország a magyaroké" szlogen: " ... ellentétes az alkotmánnyal, amely kimondja, hogy "a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők". "

Szerény véleményem szerint viszont az OVB állásfoglalása alkotmánysértő, ugyanis azt mondja, ki, hogy a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek NEM TEKINTENDŐK MAGYARNAK, magyar állampolgárságuk ellenére sem! Ha annak tekintendők lennének, akkor a szlogen nem lenne jogsértő. Annak kimondása pedig, hogy Magyarország a magyar állampolgároké, megfelel az alkotmány idézett részének.

(Azt már nem is említem, hogy vajon jogosult-e az OVB alkotmányjogi kérdésben egyáltalán állást foglalni, avagy netán mégis inkább az Alkotmyánybíróság lenne az erre hivatott szerv...?)

Az OVB állásfoglalása akkor lenne helyénvaló, ha a szlogen a magyar nemzetiségűekre hivatkozna. Ezt azonban nem teszi, az OVB pedig még csak azt sem állítja, hogy erre akarna utalni; de nem is állíthatja, mert ez prekoncepció, előítélet lenne és még az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvével se egyezne.

Egyszóval, ez az állásfoglálás olyan, mintha előre diktált koncepció mentén fogant volna. Ha pedig valami nagyon olyan, akkor az sem zárható ki, hogy tényleg az.

Hogy mennyire az, az abból is kiderül, hogy egyben nemzetgyalázó is. Ha a "Magyarország a magyaroké" mondatot kirekesztőnek minősítjük, akkor ezzel együttal az "aki magyar velünk tart!" szlogent is annak minősítettük. Ez a mondat 1956. október 23.-án hangzott el igen sűrűn, nem épp elszigetelt, egyéni emberek szájából. Tehát az OVB kirekesztőnek minősítette az '56-os szabadságharcot, a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepét is, szemen köpte a saját országát, csak azért, hogy egy pártot lejárathasson, etikátlannak minősíthessen.

Ha ilyet pedig épp az a szerv tesz, amelyiknek a választások etikusságára kéne felügyelnie, akkor tényleg felmerül a kérdés, hogy kik állnak mögötte, kik tartják a kezükben Magyarországot.

Az OVB szerint a magyarok éppen nem, erre még gondolni is etikátlan.

Ezek után egyre inkább azokkal szimpatizálok, akik az OVB-nek (azaz a mögöttük állóknak) a legkevésbé tetszenek. Nem, nem a Jobbikkal... hanem a magyarokkal.

Update:

Épp a legkézenfekvőbb következtetés jutott eszembe legutoljára: NETÁN AZ "ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART" IS KIREKESZTŐ?! Mert az OVB indoklását alapul véve, igenis az - lenne, ha elfogadnánk!

Az alábbi cikk forrása: IWIW üzenőfal, ma.

Ennek következtében a hitelességét ellenőrizni se pro, se kontra nem tudom.

Ennek ellenére közlöm, mert az a gyanúm, hogy igaz.

"Egy kis felvilágosítás:
Nem tudom ki látta ki nem a tegnapi RTL-es híradót, de arról a néniről volt szó benne akinek nem oly rég megrongálódott a háza, aztán 3 huligán kirabolta( évek óta összegyűjtött magának 480ezer forintot), ezek után pedig még meg is verték.
Az eset után gyűjtést szerveztek neki és mát elég szép összeg összegyűlt, és nemsokára elkezdik újjáépíteni a házát.
Szóval a tegnapi híradóban ezt közölték le, amikor egy nő nyilatkozott, hogy egy szervezet is felajánlott 1millió forint értékű kőműves munkát....Egy szervezet...
Na ez a szervezet a MAGYAR GÁRDA volt, de ilyenkor valamiért nem mondják ki a nevüket, csak akkor amikor felvonulnak, mert akkor rasszista-fasiszta-náci banda...
Ja és akkor sem amikor az árvíz ellen védekezőknek besegítettek a gátak megerősítésében.
Milyen ország ez? Hol itt a pártatlan média????!!! Undorító amit művelnek.
Kérek mindenkit akit ez egy kicsit is érdekel, és dühít, továbbítsa a "saját" üzenőfalára, hadd tudják az emberek az igazságot ne csak azt amit ezek a *** TV-k leadnak... "

Ha van adó, aminek a kirovásán méltán megy fel a pumpa az ép erkölcsi érzékkel megvert magyar emberekben, akkor az ingatlanadó az.

Hogyan is megy az ingatlanvásárlás? Először is, pénzt kell hozzá szerezni. Ezt az állam jövedelemnek mondja, és mint ilyet, megadóztatja. (Arról nem is beszélve, hogy ha kölcsönről van szó, akkor a banknak is "adóznunk" kell, kamat formájában, de hát az üzlet, az üzlet...) Ez eddig rendben is van. Aztán az emberfia, ha az amúgy már leadózott jövedelméből lakást vásárol, ezt állam, ravasz húzással, vagyongyarapodásnak nevezi és ismét csak megadóztatja, ezúttal illeték formájában.
Itt máris meghökkenhetünk egy pillanatra. "Vagyongyarapodás" - ugyan mitől?! Ha X millió forint van a kezemben, vagy ha X millió forintért vett lakásom van, ez érték szerint ugyanaz. Utóbbi mégis "vagyongyarapodás". Egyszerű elmém számára ez nem világos egészen, de lépjünk túl ezen, mert van itt még sötétebb rész is.
Ha a megszerzett lakásomat el akarnám adni - megint csak illetéket kellene utána fizetnem, ami teljesen abszurd, lévén, ha a lakásvásárlás vagyongyarapodás, akkor az eladása nyilvánvalóan vagyoncsökkenés kéne, hogy legyen, tehát ha már fizetni kellene valakinek, akkor az államnak kellene nekem - na jó, ezt én se gondoltam komolyan. Ámde, most jön az igazi svédcsavar: ha meg akarom tartani, akkor is fizetnem kell érte! Ez az ingatlanadó. Akár veszek, akár eladok, akár megtartom, akár nem - mindenképpen fizetni kell érte. Mint a viccben a nyuszika - ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor azért...

Hogy világos legyen: Nem az a bajom, hogy az állam adót szed. Valamiből működnie kell. Naná, hogy abból vesz el, amiből lehet: a jövedelemből. Az viszont már kissé fura, hogy azt is megadóztatja, ha jövedelemhez jutunk, de azt is, ha kiadásunk van - egy szócsavarással jövedelemnek minősítve a kiadást - és azt is, ha se jövedelmünk nincs se kiadásunk.

Mellékesen, pár évvel ezelőtt az alkotmánybíróság már visszalökte az ingatlanadót, mint alkotmányellenest. Akkor egy jogi csavarral az ingatlanadó kirovását az önkormányzatok hatáskörébe utalták, ami így már "elfogadható" volt, bár az is megér egy misét, hogy amit az állam nem tehet meg, azt egy voltaképpeni állami szerv miért teheti meg?

Úgy látszik, a bársonyszékekben is megérezték, hogy a tripla adóztatásnak komoly felzúdulás lenne az eredménye, ezért aztán atyáskodóan megsimizték a buksinkat: csak a 30 millió feletti ingatlanokat fogják megadóztatni, meg ez tulajdonképpen azt célozza, hogy azok fizessenek, akiknek "túl nagy" a vagyongyarapodásuk.
Na, erről két dolgot:
Ad egy: Kerülhet az az ingatlan akár egymilliárdba is, a rá költött pénz előtte - és utána - akkor is le lett adóztatva. Arról nem is beszélve, hogy ami ma 5 milliós ingatlan, az lehet még egy év múlva 30! (Ahogy láttuk, a gazdság képes napok alatt megroggyanni...) Akkor majd hirtelenjében utánaigazítják a vagyoni határokat, ugye? Hiszem, ha látom...
Ad kettő: A második érvvel azt igyekeznek érzékeltetni, hogy a "nem tiszta" vagyoni növekedésnek akarna a jóságos és bölcs állam gátat vetni a - voltaképpeni - vagyonadóval. Az ám, csakhogy egyrészt ennek gátat vetni nem a folyamat legvégén kellene, hanem talán az elején - ha valóban ez lenne a cél - másrészt viszont ugyanez, más olvasatban azt jelenti, hogy az állam részt kér a tisztességtelen jövedelmekből is.
Ad kettő plusz egy: Egy erkölcstelen lépés akkor is erkölcstelen, ha csak a vagyonosabbakat sújtja. A vagyonosodást eleve erkölcstelennek mondani még inkább az; igaz, volt már olyan idő Magyarországon, amikor egyenesen törvényellenes is volt, node... ezért csináltunk mi rendszerváltást?
 

Mostanában nem nagyon van a médiában a színesfém-mizéria, de hogy lesz még, az biztos. Röviden - az újszülöttek kedvéért - arról van szó, hogy valahányszor ellopnak valahonnan egy nagy tétel vasúti sínt, elektromos kábelt, köztéri szobrot, az elkövetők megússzák valami nevetséges büntetéssel (általában "megélhetési bűnözésre" hivatkozva), az illetékesek meg, arra a kérdésre, hogy mégis, e jelenség ellen mit lehetne tenni, bölcs vállvonogatással felelnek.

Ugyan nem túl rég kitalálták, hogy a telepeken az eladásra szánt színesfém eredetét igazolni kell, de kis hazánkban az okirathamisításnak és egyéb csúsztatásoknak elég szép múltja van ahhoz, hogy ez nagyjából semmit se jelentsen.

A leglogikusabb lépés az volna, ha keményebb törvényeket hoznának ilyen esetekre, de arra meg a sok vízfejű idióta nem bír okot találni. Sőt, könnyezve símogatják az elkövetők buksiját, hogy hát azért tette, mert éééheees, meg a családja, meg egyebek.

Nos, adok én okot az ilyen férgek örök időkre kaptárba varrására, valamint arra is rávilágítok, hogy az előbbi pejoratív főnév miért volt totál jogos.

Aki felszedi a vonatsínt, az ugyanis nem színesfémtolvaj. Csak porhintés, hogy az lenne. Mindenki, akinek az IQ-ja megüti a 20-at, tudja, hogy a síneken vonatok járnak; ha pedig a síneket felszedi, akkor a vonatok, amik arra járnának, ki fognak siklani. Nem, nem fog előtte megállni, mert a sínhiány nem vehető olyan könnyen észre, kis felületről van szó, ellenben a mozgó tömeg nagy és nem is lassú. Nem fog megállni, mert nem tud. Tehát kisiklik. Ha pedig, teszem azt, egy átlagos személyvonat, a saját átlagos sebessége mellett kisiklik, akkor borul, roncsolódik, esetleg kigyullad; ott emberek fognak meghalni. Nem meghalHATnak, meg FOGNAK halni.

Tehát a sínek felszedése: Tömeggyilkosságra tett kísérlet - minimum. Egy kis "szerencsével" pedig tényleges tömeggyilkosság. Ennek másodlagos következménye az átlagemberben az, hogy fél vonatra ülni. Vagyis tömeggyilkosságról ÉS félelemkeltésről van szó.

Vagyis miről? Terrorcselekményről. Akkor is, ha az elsődleges célja nem ez volt. Az eredmény viszont ez.

Ha nem személyvonat siklik ki, hanem csak "tehervonat" akkor a teherszállítást akadályozza, vagyis a gazdasági életet próbálja fölborítani - ez is terrorcselekmény, vagy "legalábbis" államellenes bűncselekmény. A kezelőszemélyzet pedig szintén belehalhat. Akinek pedig nem világos legalább az az egyszerű láncolat, hogy: sín felszedése - kisiklás - emberhalál, az értelmileg súlyosan fogyatékos, ezért gondonokság alá helyezendő.

Lopni persze, nem csak sínt lehet. Lehet távvezetéket és sok minden mást is. Ezek közös jellemzője, hogy súlyos gazdasági károkat okozó cselekményekről van szó. Képzeljük csak el, hogy egy ellopott vezeték miatt áram nélkül marad egy település... máris beszélhetünk zavarkeltésről (azaz terrorizmusról), leálló termelésről (tehát államellenes cselekményről.) Van jogalap, hogy védhessük magunkat, ha akarjuk, hogy legyen...

Végül pedig az is lehetséges, hogy valaki nem ilyesmit lop el, mint színesfémet, "csak" - mondjuk - köztéri szobrot. Egy kultúrális tárgyat, aminek a létrehozása esetenként (az öntőformák elkészítésével, öntéssel, szállítással együtt) több millió forint, azt ő lefűrészeli, összetöri, feldarabolja - pár ezer forintért. Eltekintve attól, hogy ennél már akkor is többet kaphatna, ha közmunkát vállal (igaz, pár órával többet kell érte dolgozni), eltekintve attól a mélységesen embertelen hozzáállástól, amelyet más munkájának megbecsülése tárgyában mutat, akkor is, a szobor - esetleges - heyreállítása ismét csak több millió forint.

Hát akkor fizesse meg! Ekkor pedig nem azon kellene elkezdeni nyavalyogni, hogy jajhátszegény, miből fizetné, ha már eddig is lopni "kényszerült" - ott a börtönkeresete. Akkor ülhetne több száz évig? Igen, akkor ülhetne. Sőt! Ha halála napjáig nem tudja visszafizetni, még a gyerekei is fizethetik! Ennek már csak lenne elég elrettentő ereje, nem?!

Sőt, ezt az eljárást nem csak a színesfém-tolvajok esetében vezetném be, hanem mindenkiében, aki a maga, néhány filléres haszna érdekében másnak, másoknak aránytalanul nagyobb kárt okoz. Fizetsz, vagy ülsz! Vagy, harmadik lehetőségként, a magad két kezével hozod helyre az okozott kárt.

A lényeg, hogy a bűnözés ne legyen - ne lehessen - kifizetődő szakma. Pár év alatt ez a köztudatba is beszivárogna, és a bűnözés akár el is halhatna magától.

Kedvenc reklámaim egyike az a gyöngyszem-sorozat, amely rávilágít, milyen rettetnetes károkat okoz a gyermeklélekben a TV. A közölt mondanivaló egyértelmű - a gyermek a sugárzott műsorokból olyan magatartásmintákat vehet át, amelyeket jó lenne, ha egyáltalán nem alkalmazna!

Milyen bölcs tanács. Tényleg, jobb, ha egyáltalán nem is lát ilyen műsorokat.

Van miniszterelnökünk! Mégpedig új!

Az új miniszterelnököt a régi javasolta, jelölte és szavaztatta meg. Programjának - amit szintén ő méltatott - rövid summázata: még több bevétel (és kevesebb kiadás) az államnak, még kevesebb pénz az embereknek - magyarán, csődeljárás országos méretben. Munkahelyek teremtéséről szó sem esik. (Azok "majd csak úgy lesznek", maguktól, a megnövelt adók miatt, meg a feltúpírozott bankoktól, mi?) Vagyis, az új elnök azt teszi, amit a régi szeretett volna, csak sokkal rövidebb idő alatt, sokkal durvábban.

Akkor mi ebben az új?

Az elnök neve. De ennek mi értelme?

Magam részéről csak egy valamire tudok gondolni: Rá lehet fogni, hogy valami teljesen mást csinál, mint az eddigi elnök, az eddigi kormány. Ha pedig hozzáfog a programja megvalósításához, lehet visszasírni Gyurcsányt. Sőt, akár vissza is szavazni. Nem lehet véletlen, hogy pont azt a figurát rakták erre a posztra, akit a közvélemény a legkevésbé támogat - nehogy véletlenül rá szavazzanak az előre nem hozott választáskor. De, hogy addig viszont mindenképpen ő legyen ott, még véletlenül sem volt szabad megengedni, hogy - egy amúgy demokratikusnak mondott országban - népszavazásra kerülhessen az elnök személyének kérdése. Hja, az Istenáldotta élesszemű graffitis is megmondta már:"Ha a szavazástól bármi megváltozna, betiltanák!" Igaza volt, íme a példa rá.

Szóval, Gyurcsány megtette, amit évek óta követelt tőle a haza, de legalábbis az egyik fele - ment. Nekünk meg itt van helyette megnyerő mosolyú strómanja. Hogy mennyire való a posztjára és mit várhatunk tőle, arra következtethetünk abból, amit eddig csinált; nem részletezem, tessék önállóan rákeresni a neten, és önállóan gondolkodni.

Én megállok itt és inkább nem gondolok bele.

Mielőtt a nicknevem alapján holmi felbuzdult újmagyarkodó habzó tollal írt bejegyzéseit remélve jönne ide bárki, úgy gondolom, jobb, ha eloszlatom a globalizmusban töretlenül hívők lelke fölött tétován gomolygó felhőket, és megírom, miért ezt a nicket választottam.

Természetesen, az építő jellegű társadalomkritikai szarkazmus vezérelt ebben is.

Történt vala pedig, még 14 éves koromban, hogy lelkes történelemtanárunk az I. világháborút mintegy 20 évre lezáró trianoni béke magyar vonatkozásait ecsetelte. Ez még '89 előtt történt, tehát jelentős pártpolitikai instrukciókkal felszerelve sorolta az érveit. Kiemelte, hogy Magyarország feldarabolása nem holmi igazságtalanság vagy nemzetközi összeesküvés és végképp nem holmi nagyhatalmi érdekek eredményeként jött létre, hanem a Habsburg birodalom nemzeteinek nemzetállamokká való szerveződésének természetes folyamatáról volt itten szó, kéremszépen. Ezen magyarázat közben rátekintettem a történelem tankönyvben megjelentetett nemzetiségi térképre, majd karom lendítvén feltettem a kérdést, hogy amennyiben itt a nemzetállamok kialakítása volt az elsődleges és egyetlen és Szent Cél, akkor miamanóért húzták meg úgy ezek határait, hogy több millió magyar nemzetiségű ember kerüljön - kvázi idegen nemzetiségűként - beléjük, tán megcsúszott a ceruza a térképen...? Nem kellett-e volna korrigálni ezt a nyilvánvaló tévedést?

Na, ekkor igen alapos és tisztességes fejmosást kaptam, felemelt mutatóújjal és hanggal, miszerint a saját jól felfogott érdekemben őrizkedjek az ilyen irredenta gondolatoktól, mert ez méreg a társadalom számára, amit a társadalom épp ezért el sem tűr!

Akkoriban még nem voltam perfekt az idegen szavakból, így azonnal leszűrtem a következtetést, miszerint: irredenta = aki a plotikusok, államférfiak, esetleg egyéb "nagykutyák" nyilvánvaló félkegyelműségét a puszta józan ész alapján felismeri, netán felismeréseinek hangot is ad. Sajnos, erre a meghatározásra azután se találtam kifejezést, hogy némi csodálkozással rájöttem a szó valódi jelentésére, úgyhogy megmaradtam ennél a nickemben is.

Igen, tudom, volt már ilyen nevű blog a Blog.Hu -n. Mindenkit megnyugtatok: A név eredeti tulajdonosának hozzájárulásával használom ezt a nevet.

Anno a Rövidzárlat vicces, ilyen minőségben ütős írásokat közölt. Most ugyan igyekszem minél ütősebb dolgokra ráirányítani a figyelmet, ez azonban nem lesz vicces. Olyan dolgokról szándékozom írni, amelyek nap mint nap kiakasztják az agyunkat - a legtöbbször mégis széles mosollyal és lenéző vállveregetéssel próbálnak minket meggyőzni, hogy mi vagyunk a kis hülyék, akik rosszul látják a világot...

Na, elöljáróban ennyit. Első bejegyzés hamarosan... Az élet, sajnos, bőven ellát témával.