A címben finoman fogalmaztam, mert nem európai dolog áperte lehülyézni valakit, ugye.

Köztársasági elnökünket nem igazán kedvelem (most nem részletezem miért), de az a lépése, hogy nem ment Szlovákiába, jó értelemben ravasz döntés volt. Miért? Mert disztingvált úriemberként viselkedett, aki kitér a hőbörgés elől, kultúrált európai viselkedést mutatva Európa felé. Ott ugyanis az a természetes, hogy ha valaki nem kíván valakit a saját portája táján látni (bár kérdéses, mennyire van joga Ficonak a sajátjaként tekinteni Szlovákia egészére), akkor oda nem megyünk, nem provokáljuk, még ha amúgy elmebeteg is az illető. Ez még önmagában nem is olyan ravasz, de azzal együtt, amit emellett NEM tesz meg Sólyom, már igen: csak annyit mond, hogy "nem érti" a szlovák fél viselkedését, de NEM mondja - szemben a szlovák "féllel" - hogy a viselkedését provokációnak tekinti.

Mi ebben a lényeg? Hogy kontrasztot teremt a magyar és a szlovák külpolitika, sőt, a magyar és a szlovák poplitikai morál között! Lám-lám, mondhatják Brüsszelben, a magyarok úriemberek, a szlovákok (na jó, Ficoék) meg nem azok. Ez pedig ott számít (tisztességtelen vagy kiszámíthatatlan, hőbörgő emberrel/politikussal ki akarna üzletet, egyezséget kötni?), és ezt értette meg Sólyom, míg Ficoék nem érik fel aggyal; ezáltal pedig szépen kigolyózzák magukat az Unióból, még ha formálisan a tagjai is maradnak.

Ahogy a magyar mondás tartja: Saját ellenségének legjobb embere az ilyen. Amúgy senki nem akarná Szlovákiát az Unió "elmebeteg emberévé" tenni, míg Ficóék épp ezt a szívességet teszik meg a saját hazájuknak.