Metropol, 2009. június 9., 3. oldal, "A magyar eredmények visszhangja":
"Hospodárské Noviny (Szlovákia): ... hatalmas sikert aratott az ultranacionalista Jobbik, amely a Magyar Gárda mögött áll..."

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy arra, tudtommal, semmiféle bizonyíték nincs, hogy a Jobbik valóban a MG "mögött áll", dupla zárójelben pedig azt, hogy a MG-ről a médiákban festett kép egyáltalán nem biztos, hogy nem torzított. A lényeg itt az "ultranacionalista" szón van.

Nos, először is:
Azt hiszem, annál szélsőségesebb ultranacionaliznus nincs, mint egy nemzet minden tagjáról, ab ovo és csak azért kijelenteni, hogy valamiben bűnösök, mert az adott nemzethez tartoznak. Azt hiszem, irtózatos nemzetközi botrány kerekedne abból, ha azt állítanám, hogy minden német fasiszta, mert német. Nyilvánvaló undorító volta mellett ez a kijelentés már csak anakronisztikus volta miatt is nevetségesen ostoba.
Mindezek ellenére Szlovákiában a mai napig nem jogtalan úgyszólván háborús bűnösnek mondani a magyarokat, csak azért, mert magyarok. Igen, a Benes-dekrétumokról beszélek, ami - kerek perec kimondva - nemzetiségi hovatartozás alapján ítél el egy embercsoportot. Ez pedig a fasizmus egyik igen jellemző vonása; még csak nem is az ultranacionalizmusé, mert annak hangoztatása, hogy "az én nemzetem (számomra) a legjobb, minden más nemzet kevésbé fontos" még nem feltétlenül egyenlő azza, hogy "...és ezért elkülönítendők, deportálandók vagy kiirtandók!" - ez utóbbi már fasizmus. Márpedig a Benes-dekrétumok alapján deportálták a magyarokat és a németeket.
A szlovák kormányok pedig nem hogy nem határolódtak el a Benes-dekrétumoktól (mint ahogy Magyarország több ízben is nyilvánvalóan elhatárolódott már a II. világháborús kormányok örökségétől, bocsánatot kért, kártérített, meaculpázott, et cetera), hanem eleve szóba sem áll azokkal, akik szóba hoznák ennek szükségességét. Magyarán: védelmébe veszi, sőt, egyetért és azonosul a Benes-dekrétumokkal. Vagyis a legkevesebb, amit erről mondhatunk, hogy fasiszta eszmével szimpatizál.
Tegyük hozzá: egész Európa politikai vezetése asszisztál hozzá. Mert az, hogy egy ilyen vezetésű állam bekerülhetett az EU-ba... nos, "vétkesek közt cinkos, aki néma!" (A magyarországi politikai vezetés pedig erkölcsileg sokszorosan sáros ebben, mert nemhogy hallgatott ez ügyben, de ráadásul a saját nemzete érdeke ellen hallgatott.)

Másodszor:
Minden európai országban tök normális, elfogadott dolog, hogy egy adott nemzetállam kiáll a saját nemzete mellett. Szlovákia a szlovákokért, Németország a németekért, Románia a románokért, Franciaország a franciákért, stb. Az sem kelt megütközést, ha a saját nemzetüket elsődlegesnek tekintik más nemzetekhez képest. Ha pedig álllampolgáruk külföldön bajba kerül, akár csak egyetlen egy is, azonnal ugranak, hogy megsegítsék. Ez mindenütt elfogadott és rendjén való Európában.
Csak akkor nem, ha ezt Magyarország próbálja megtenni. Akkor azonnal soviniszta, ultranacionalista, irredenta, szélsőjobboldali, sőt fasiszta erők előretöréséről kezd jajongani a nemzetközi sajtó.

Harmadszor:
Az előző bekezdésben említett jelenség ellen épp a saját kormányunknak kéne felemelnie a szavát, és rámutatni, hogy ez az eljárás a külföld részéről cseppet sem az egyenlőségről szól. E helyett azonban sunyít, lapul, meg se próbál tiltakozni, vagy ha igen, hát azok a próbálkozások nevetségesen gyengék - magyarán, hallgatásával cinkosává válik a magyarellenes hangoknak. Teszik mindezt nemzetközi elvárásokra, higgadtságra, nyugalomra, demokratikus elvekre és mérsékeltségre hivatkozva, holott szimplán töketlenségről és gyávaságról van szó. Az átlag állampolgár azonban nem hülye annyira, hogy ezt a világ végéig, jó birkaként tűrje. Ha azt látja - és nem csak ebben, hanem sok minden másban is! - hogy a "demokratikus elvek és a mérsékeltség" a töketlen tehetetlenséggel egyenértékű, aminek az eredménye részéről csak az, hogy egyre rosszabbul él, ami még tán csak hagyján, de a saját országában sem élhet felemelt fejjel - nos, akkor az állampolgár radikalizálódni fog. Ellege lesz még talán magából a demokráciából is, de a mérsékeltségből biztosan - és a Jobbikra szavaz, épp azért, mert vállaltan radikális párt.
Mindezt azért írtam le, mert a Jobbik előretörése miatt itthon is megkezdődött a jajongás. "Baljós jel" - mondják. Bizony, baljós jel: azt jelenti, hogy a leginkább jajongók felköphetnek az égre aztán alá is állhatnak; az emberek nem jó dolgukban fordultak el tőlük és választottak teljesen más alternatívát.

Ugyanezt a Metropol cikke (a címlapon) sokkal tömörebben is megfogalmazta:
"A magyar társadalom az elmúlt húsz évet igazságtalannak találja, a cigányság kérdése pedig létező, súlyos kérdés, amihez eddig még a szavakat sem sikerült megtalálni. " - (sztm. inkább a vezetés nem óhajtott vele szembe nézni, és a szőnyeg alá söpörte a kérdést, majd mikor már ez lehetetlenné vált, inkább elkezdett "kirekesztést" meg "cigánygyűlöletet" emlegetni, hogy megint csak ne kelljen érdemben felelősséget vállalnia azért, amit elbaltázott) - "Ha ezekre a kérdésekre a válaszok nem születnek meg, a Jobbik tovább menetel majd." (Tölgyessy Péter)
Nos, naná! Miért, mit vártak...?
 

Jut eszembe, húsz év... húsz éves az SZDSZ! Hol is hallottam ezt... aha, itt: