Vádolom a kormányt nyereségvágyból elkövetett, előre megfontolt emberöléssel!
(Mivel jogász nem vagyok, tehát csak "magánemberileg", nem jogi értelemben "csak"(!) erkölcsileg)
Indokaim a következők:
Mint tudjuk, a kórházak jelenleg a puszta működésükhöz kérnek 25 milliárd forintot a költségvetéstől. Jól értsük meg: ez az összeg nem arra kellene, hogy bearanyozhassák a vezető orvosok ajtóin a kilincset, nem bársonyszékre, külföldi tanulmányútra (esetleg családostul), nem letartóztatásban lévő alkalmazottak premizálására kell, ez az összeg a kórházak puszta működőképességének fenntartásához szükséges. Hogy ez az összeg szükséges, azt pedig nem a kórházak működéséhez semmit sem értő bürokraták találták ki, hanem azokat nap mint nap működtető, a valós szükségleteket a bőrükön érző, ott dolgozó szakemberek.
A kormány - ugyanaz a kormány, amelynek "szaktárcája" a kórházak legégetőbb szükségletének az orvosi eszközök modernizálása, netán az agyonhajszolt ápolók megfelelő bérezése helyett ágyankénti páncélszekrények beszerzését tartotta, valamint pszichés betegek százait hajította az utcára -, szóval ez a nagyon hozzáértő és empatikus kormány a kért összeg egyötödét lenne hajlandó megadni.
Közbevetőleg megjegyezném, hogy bölcs szavú pénzügyminiszterünk meg is indokolja ezt: A válságban takarékoskodni kell, de a kórházak máris többet költöttek, mint tavaly! Takarékoskodni...? Mivel...? Emberéletekkel? Gyógyítani ugyanis az orvosnak felesküdött kötelessége. Miniszter úr, mit szólna, ha kedves édesanyját, netán gyermekét a kórház nem volna hajlandó megműteni, mondván, hogy azzal már többet költenének, mint tavaly...? De persze, ez nem fordulhat elő; önnel nem, mert ön és családtagjai nem ugyanabba a kórházba mennének, amelyikre mi, az ön fizetését is kitermelő átlagpolgárok, rá vagyunk szorulva.
De nézzük tovább.
A biztosítani óhajtott 5 milliárd forint arra is alig elég, hogy a kórházak a sürgős, életveszélyes eseteket ellássák.
Mit jelent ez...? Vegyünk egy példát: Egy egészséges, 30 év körüli fiatalembert, akit egy nap a zebrán fellök egy autó. Nem nagyon, gurul pár métert, ijedtség, pár karcolás, de feláll, nem fáj semmije, még csak nem is szédül - így orvosi vizsgálat sincs (nincs életveszélyben), hazamegy.
A megrepedt lépe miatt pedig otthon is hal meg.
Ez egy emberélet. Ha esetleg családja, felesége, gyermekei is vannak, lehet morfondírozni, hogy azokkal a továbbiakban mi lesz...
Meglehet, a példa erőltett, de lehetne ezer másikat is mondani, a lényeg: A kórházak működésének ilyen mértékű ellehetetlenítése (gyakorlatilag elsősegély-nyújtó hellyé való degradálása) TELJESEN NYILVÁNVALÓAN emberéletekbe fog kerülni; akár direkt, akár áttételes módon, de erre az okra visszavezethetően.
Ha nem történnek konkrét halálesetek, a lakosság általános egészségi állapota - megfelelő ellátás híján - akkor is romlani fog; romlani fog tehát a munkavégző képesség, a gazdaság visszaesik, az emberek tovább szegényednek... Mindezzel szemben néhány milliárd forint áll - ami ráadásul a költségvetés számára valójában még csak nem is nagy tétel! A költségvetés nem 20-30, hanem ezer miliárdos tételekkel számol...
De akkor mire jó, egy 20 milliárdos spórolás? A gazdaság nem nyer rajta számottevő mértékben, azt a keveset is csak igen rövid távon, hosszú távon mindenképpen rajtaveszt. Kinek jó akkor ez a rövid távú nyereség? Magyarán: Kinek a zsebébe vándorol...?
De akár oda vándorol, akár nem: A kormány, a költségvetés szempontjából szinte filléres hasznért, emberéleteket áldoz fel. Nem tudom feltételezni, hogy ne lennének tisztában vele, hogy ennek a lépésnek ez az ára; mégis megteszik. Ezt a lépést nem hirtelen felindulásból teszik meg - tehát előre megfontoltan: Pénzért - emberélet.
Sőt: pénzért - egy ország élete.
Tudjuk, hogy manapság tudás nélkül semmire se lehet menni. Nem lehet rendesen elhelyezkedni, pláne külföldön - de itthon sem. Tudjuk, hogy egy országnak "kiművelt emberfőkre" olyan szüksége van, mint testnek a kenyérre, mint "tavaszi zápor fűszerére a földnek." Mégis milliárdokat vonnak ki az oktatásból, a pedagógusoknak megtiltották a nevelést és az osztályzás általi ösztönzést - ennek nyilvánvaló eredménye (azon kívül, hogy szakképzett tanerő egyre kevesebb lesz, tehát kevesebbet kell nekik fizetni is) az ország hosszú távú, de biztos tönkretétele.
Nyilvánvaló? Igen, az.
Ennek ellenére megteszik.
Amivel vádolom őket, nem tétel amellett, amit előidéznek.
Update:
Egy kis számolás:
Magyarországon van cirka négymillió kereső. Átlagfizetésük - állítólag - százhúszezer forint, de vegyünk csak százat. A TB-járulék 4%. Ez évente és nagyjából 200 milliárd forint. EBBŐL ad a kormány a kórházaknak, írd és mondd, ÖT milliárdot. Persze, tudom, hogy a teljes egészségügyi büdzsé nem ennyiből áll, de mégis - ezek után érdekelne, hogy hova lesz a fennmaradó cirka 195 milliárd...? Hova?
