Mint tudjuk, a szlovákok emlékművet emeltek trianonnak. Félretéve nagymagyar lelkünk fájdalmát, el kell ismernünk, hogy ez részükről teljesen érthető. A trianoni döntés választotta le a szlovák nemzetiségű területeket az általuk hőn utált Magyarországról, amely 1848 óta nem volt hajlandó elismerni a szlovákok nemzeti létét.
Ezt az emlékművet azonban hamarost meg is rongálták, és erős a gyanúm, hogy ezt ugyancsak szlovákok tették. Mégpedig teljesen jogosan (ha a nemzeti érzésében megsértett ember felháborodását jogalapnak tekintjük, szerintem ebben az esetben tekinthetjük.) A trianoni döntés ugyanis, bár leválasztotta a szlovák területeket, de rögtön hozzá is csapott egy jókora részt a színmagyar területekből is, ami még - szlovák szempontból - hagyján, de NEM hozott létre önálló szlovák államot, hanem Csehországhoz csatolta őket, és tekintve, hogy Csehország jóval fejlettebb volt akkor, mint az előbb említett területek (összességében véve), lényegében cseh irányítást kaptak a nyakukba az önállóság után sóvárgó szlovákok. Önálló szlovák nemzetállam tehát trianon után éppen úgy nem létezett, mint trianon előtt, sőt, a trianoni diktátum a szlovák nemzeti törekvések durva megcsúfolása, sőt derékba törése volt.
Trianonnal tehát a szlovák nemzet cseberből vederbe került, józanul gondolkodó, nemzeti érzésű szlovák embernek éppúgy csíphette a szemét egy ennek emelt emlélmű, mint - más okból, de - egy magyarnak is; sőt, akár még jobban.
